Prvé údaje o obci sú z roku 1332.
V jaskyni Domica, ktorá leží v blízkosti katastra obce objavili zvyšky pravekého osídlenia. Jaskynné osídlenie v neolite, sídlisko pilinskej kultúry z mladšej doby bronzovej. Na mnohých miestach sa našli ohniská a jamy obytných objektov, keramika, šípy, sekery, nože, prstene a hrebeň, ktorý sa považuje za najstarší v Európe.
Unikátny je nález opracovaného kamenného hrotu oštepu zo staršej doby kamennej. Obec je listinne doložená z roku 1332, ale vyvinula sa na staršom osídlení. V 14. storočí bola mýtnou stanicou na ceste do Turne.
Rozvoj obce zastavili turecké nájazdy, v roku 1660 spustla, v 18. storočí bola dosídlená obyvateľmi od Muráňa.
Obyvatelia sa zaoberali poľnohospodárstvom.
Zo stavebných pamiatok sa v obci nachádza klasicistický evanjelický kostol z roku 1792 s vežou zo začiatku 19. storočia, v interiéri je oltár a kazateľnica, ľudové práce z konca 18. storočia.
Kultúrny dom bol postavený v roku 1970, dom smútku 1991.
Erb a zástava obce bola odhalená v roku 2003.
Erb obce
Na erbe sa nachádza kostol ako najstaršia budova obce, pri kostole sa nachádzajúci strom – lipa znázorňuje peknú prírodu a slonko zase život.
V modrom štíte na zelenej pažiti zlatý červenostrechý, zlatookný kostol s cibuľovitou vežou ukončenou zlatým položeným polmesiacom, prevýšeným zlatou osemhrotou hviezdou, vľavo od kostola zlatá zakorenená lipa, v ľavom hornom rohu zlaté slnko striedavých lúčov a s tvárou.
A község első írásos emléke 1332-ből származik.
A falu határában fekvő Domica cseppkőbarlangban egy őskori település maradványait fedezték fel. A barlangi település a neolitból, a pilinyi-kultúrát képviselő lakótelep pedig a korai bronzkorból származik. Számos helyen tűzhelyeket, települési gödröket, kerámiákat, nyílvesszőket, fejszéket, késeket, gyűrűket, valamint egy fésűt találtak, amelyet Európa legősibb darabjának tartanak.
Egyedi lelet a megmunkált őskőkorszakból származó kőlándzsahegy. A község 1332-ben az okiratok függelékében szerepelt, de egy ősibb telepítés során alakult ki. A 14. században vámállomásként szolgált a Tornára (Turňa) vezető úton.
A község fejlődésének a török hadjáratok vetettek véget, 1660-ban pedig egyenlővé vált a földdel, míg a 18. században Murány (Muráň) környéki lakosok telepedtek itt le. A lakosok mezőgazdasággal foglalkoztak.
A község építészeti műemlékei közül nevezetes az 1792-ben épült klasszicista evangélikus templom, valamint a 19. században hozzáépített torony. Az enteriőr jellegzetes darabjai az oltár és a szószék, népi munkálatok a 18. századból.
A művelődési ház 1970-ben, a ravatalozó pedig 1991-ben épült.
A község címere, valamint zászlaja 2003-ban került leleplezésre.
A község címere
A címeren a község legősibb épülete, a templom áll, a templom mellett található fa, a hársfa, a szép természetet, a nap pedig az életet jelképezi.
Kék pajzsban, zöld gyepen arany pirostetejű, aranyablakú templom áll, hagymaalakú arany félholddal, kiemelkedő nyolcágú aranycsillaggal, a templomtól balra arany begyökerezett hársfa áll, a bal felső sarokban aranynap található váltakozó sugarakkal és arccal.
